London az 1800-as évek első felében különösen nagy fellendülés idejét élte ipari és kereskedelmi vonatkozásban. Az egyik nagy posztókereskedésben száznál több segéd és tanonc dolgozott igen nehéz körülmények között. Ide került egy vidéki tanyáról George Williams 19 évesen. Williams-et megérintette a 140 alkalmazott közül a többségnek erkölcsileg kifogásolható élete, ennek ellenére mégis megmaradt hívő embernek. Padlásszobájába összegyűjtötte a hozzá hasonló gondolkodású társait, akikkel közösen Bibliát olvastak és imádkoztak. Később, 1844. június 6-án ebben a szobában mondták ki a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (Young Men’s Christian Association, YMCA) megalapítását. Először saját áruházukban, majd egyre több hasonló áruházban alakultak egyesületek. Ezek gyorsan behálózták egész Londont, sőt vidékre is eljutottak. A gyors terjedés igazolta, hogy az ilyen egyesületre a fiataloknak nagy szüksége van lelki és erkölcsi szempontból. Az egyesület terjedni kezdett nem csak Európa szerte, hanem eljutott a tengeren túlra, Amerikába is. A gyors terjedés jele, hogy 1855-ben Párizsban a világkiállítás alkalmával már világgyűlést tartottak. Itt fogadták el a KIE célját meghatározó ún. Párizsi Alapot, amely így hangzik:

„A KIE célja: egy táborba gyűjteni azokat az ifjakat, akik Jézus Krisztust a Szentírás alapján személyes Uruknak és Megváltójuknak fogadják el, és az Ő tanítványai akarnak lenni hitükben és életükben, és együttes erővel munkálkodnak Uruk országának az ifjúság között való terjesztésén.”

A Párizsi Alapot „egyes” programnak nevezik, amelyhez később csatlakozott a „négyes” program is Lk 2,52 alapján: „Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.” A „négyes program” lelki, szellemi, társadalmi és testi vonatkozásban igyekszik nevelni a fiatalokat.

Hazánkban egy fiatal teológus – Szabó Aladár – nevéhez fűződik a KIE megalapítása. Az 1880-as években került kapcsolatba a Skót Misszióval. Részvételével a teológusok vasárnapi iskolákat kezdtek vezetni. Szinte ezzel egy időben megindították a KIE mozgalmat is. A KIE világszövetség titkára, Fermaud Károly 1883 októberében látogatott el Budapestre és több előadás után 1883. október 31-én megalakult a magyar KIE dr. Szilassy Aladár elnökletével, titkára pedig Szabó Aladár és egy orvostanhallgató, az evangélikus Plichta Aladár lett. A KIE 1900-ig a Református Teológia Kálvin téri épületében tartotta bibliaóráit és előadásait. Ünnepélyeit a Deák téri evangélikus és a Kálvin téri református templomban tartotta. A tagok nagy része az egyetemi hallgatók közül került ki, de lassan iparos és kereskedő fiatalok is szép számmal jelentkeztek. Az összejöveteleket Szabó Aladár tartotta, később — miután 1888-tól teológiai tanár lett — tanítványai közül munkatársakat nevelt.

A KIE magyarországi megalakulása után a század elején kimagasló szerepet töltött be az iparos és paraszt fiatalok körében végzett szolgálatával. A Dániából induló népfőiskolai mozgalom magyarországi meggyökereztetése is a KIE nevéhez fűződik, és nem utolsó sorban, az első hazai cserkészcsapatot a Budapesti KIE alapította. Ennek a sokrétű és nehéz szolgálatnak a vezetését az ötvenes évekig több rendkívül jól képzett és kimagasló vezetői elhívatottsággal rendelkező KIE munkatárs végezte. A legtöbbjük nevét a KIE-n kívül más szervezetek is nagy szeretettel tartják nyilván: Szilassy Aladár, Megyercsy Béla, Töltéssy Zoltán, Pógyor István, Dobos Károly, Erős Sándor, Bonnyai Sándor, Teleki László. Közülük többen hitük megvallása miatt az ÁVÓ börtönébe kerültek, közülük Pógyor István ott is halt meg. Sírjánál — a 301-es parcellában — kortársai évente megemlékezést tartanak. 1950. május 16-án feloszlatják az egyesületet.